Szakmai tevékenység
Mammográfia
A mammográfia nem más, mint röntgenfelvétel. Képes olyan pici daganatokat is felderíteni, amiket egyébként tapintással lehetetlen volna. A vizsgálat során röntgensugarak segítségével térképezzük fel az emlő belsejét. A felvételek olyan részletesek, hogy azokon szinte minden apró gyanús dolgot észreveszünk.
A mammográfiához alacsony dózisú röntgensugarakat használunk, tehát aggodalomra semmi ok – az emlővizsgálat során jut a legkevesebb sugárzás az emberi testbe.
A vizsgálat egy gép segítségével történik: hasonlóan a tüdőszűréshez, a gép elé kell állni, amin található egy tálca. Az emlő erre a tálcára kerül fel, ám a mell szerkezete miatt szükséges, hogy összelapítva érjék a sugarak, így tudunk az emlőről teljes képet kapni. Sajnos ez egy kellemetlen folyamat, viszont a legritkább esetben jár fájdalommal (ez általában személytől függő; az érzékeny mellűek tapasztalhatnak fájdalmat).
Ultrahangos vizsgálat
Az ultrahang az emberi fül számára érzékelhetetlenül magas hanghullám. Ezek a hullámok behatolnak a szilárd testekbe, ahol visszaverődnek (az állatvilágban a denevérek és a delfinek használnak ultrahangot tájékozódáshoz). Ezeket a visszaverődött hullámokat vagyunk képesek megjeleníteni, így egy monitoron meg tudjuk tekinteni, hogy mi rejlik „odabent” – jelen esetben a női emlőben. Az ultrahang teljes mértékben láthatatlan és érzékelhetetlen az ember számára, éppen ezért semmilyen fájdalommal nem jár. Alacsony energiája miatt nincs káros hatása szervezetünkre. Az ultrahang segítségével pontosabb képet kaphatunk az emlő elváltozásairól, és a pontos diagnózis megállapításában rendkívüli fontossággal bír.
Mintavételi eljárások
A korábban taglalt vizsgálati módszerek a technika vívmányainak segítségével zajlanak, ám mindkettőnél szabad szemmel vizsgál az orvos. Emberi érzékelésünk határainak kitolására azonban nagyon is szükség lehet, hiszen a sejtek betegségéről beszélünk – itt jön a képbe a mikroszkóp. Ha a mammográfia és az ultrahang kimutatta, hogy káros elváltozás található az emlőben, a pontos és hatásos gyógymód kiválasztásához meg kell vizsgálni ezt a gyanús elemet. Na igen, de a daganat az emlő belsejében van: hogyan tehetnénk ezt meg? Úgy, hogy mintát veszünk, vagyis kicsípünk egy apró darabkát a daganatból. Ez bizony fájdalmas művelet, egyeseket el is rettenthet. Aggodalomra semmi ok, nem fáj jobban egy tűszúrásnál, ráadásul hamar végbemegy, és a rákkal vívott harcban lényeges lépést jelent a gyógyulás felé.
Kétféle mintavételi eljárást használunk, az egyik az aspirációs citológia, a másik a core biopszia (ejtsd: korbiopszia). A citológia esetében egy hagyományos tű segítségével végzik a műveletet, a core biposzia viszont már komolyabb, speciális eszközökkel zajlik, ennek során egész szövetdarabbokat tudunk eltávolítani.
A kinyert szövetmintákat aztán a patológus analizálja, a végső kórkép felállításában nagy szerepe van.
Önvizsgálat
Ahogy már említettük, a legfontosabb, hogy időben észrevegyük a rák kialakulásának jeleit. Ebben a legelső lépcsőfokot jelentheti, ha havi rendszerességgel saját magunk vizsgáljuk meg az emlőket – ez pár otthon elvégezhető mozdulatsort jelent, amit bárki könnyedén elsajátíthat és néhány percbe telik csupán az egész.
Húsz éves kortól már érdemes minden hónapban áttapintani az emlőket, a biztos tudat és a rendszeresen elvégzett önvizsgálat sokat jelent. A menstruációs időszak után érdemes elvégeznie a vizsgálatot, mert ilyenkor a mell már nem érzékeny, és ha egy mód van rá, mindig ugyanazon a napon (például ha valaki a menstruáció után három nappal végzi el az önvizsgálatot, akkor azt tegye minden egyes alkalommal ugyanakkor). A legelső vizsgálat során nem szabad megijedni – az ekkor tapasztalt gyanús jelek még nem jelentenek semmit, hiszen előbb mindenkinek fel kell térképezni saját melleit, hogy a későbbi önvizsgálatoknál már a változásokra tudjon koncentrálni. Érdemes azonban ezekkel is felkeresni az orvost, mert teljes biztonsággal csak ő tudja kizárni a rák lehetőségét.
Egy alaposan megvilágított helyiséget ajánlunk, egy nagy méretű tükörrel. Persze az nem baj, ha nincs ilyenünk, a vizsgálatunk így is elvégezhető, de a legjobb eredményhez ezt ajánljuk.
Első lépésben a mellek megtekintésével kezdünk: látható-e alaki elváltozás, ráncosodás, duzzanat? Történt-e nagyságbeli változás? Milyen a mellbimbók állapota? Leengedett, csípőre tett és fej fölé emelt karokkal is érdemes megvizsgálni magunkat.
Gyanús jelek a következők lehetnek:
- az emlő alakja torzult, zsugorodott,
- az emlő véresen váladékozik,
- a bimbó vagy az emlő bőre behúzottá vált,
- az emlő bőrén ismeretlen seb jelent meg ami nem gyógyul,
- az emlőbimbó kipirosodott, duzzadttá vált, esetleg viszket.
Az ismeretlen seb vagy pirosodás okozója lehet gombás fertőzés is, amit az emlők hasi részhez való folyamatos érintkezése, majd beizzadása válthat ki. Leginkább a nagy méretű emlőkre jellemző, kezelésével bőrgyógyászhoz kell fordulni. A sebekért lehet még felelős a merevítős melltartó is, leginkább huzamosabb viselés, vagy nem jól megválasztott méret miatt, ha ez a helyzet, inkább próbáljunk ki kényelmesebb viselésű termékeket. A váladékozás sem egyértelműen a rák kialakulásának jele, legtöbbször hormonok hatására fordul elő. A váladék színe lehet fehér, sárga, zöldes vagy színtelen, az okáról és kezeléséről pontosabbat a nőgyógyász tud mondani.
Második lépésben a bal kart a magasba emelve, jobb kézzel, körkörös mozdulatokkal óvatosan tapintsuk át a bal mellet. Az emlő külső oldaláról kezdjük, és a mellbimbó felé egyre kisebb körökben haladjunk. Kutassunk göbök, csomók után. Ha ezzel végeztünk, ismételjük ezt meg a jobb oldalon is.
Harmadik lépésben feküdjünk hanyatt. Tegyünk egy párnát magunk alá, nyújtsuk ki a bal kezünket a fejünk mögé. Jobb kézzel a második lépésben ismertetett köröző mozdulatokkal vizsgáljuk át a bal mellet, majd ezt követően cseréljünk, a jobb kéz kerüljön fejünk mögé és a bal kézzel tapintsuk át a jobb mellet.
Negyedik lépésben a hónalj és a mell közötti területet tapintsuk át, a mell alatti területtől a kulcscsontig, illetve a mellkast a szegycsonttól a hónalji árok közepéig. Ezt felemelt és leengedett karral is érdemes megismételni.
Ötödik lépésben az emlőbimbó kerül átvizsgálásra: enyhén meg kell nyomkodni a bimbókat, figyelve, hogy nem ürül-e belőle váladék vagy vér.
Ez a pár lépés zuhanyozás közben is elvégezhető, a víz, vagy a tusfürdő megkönnyíti a kezek csúszását a bőrön. Egyáltalán nem bonyolult művelet, és minden egyes alkalommal könnyebben fog menni!
Kapcsolódó dokumentumok:
Az emlőrák
Az emlőrák a nőknél leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganat. Halálozási arányát tekintve a tüdőrák mögött a második helyen áll.
A Rákregiszter adatai alapján 2001-ben hazánkban 2304 nő halt meg emlődaganatban. Ez az összes daganatos betegségek okozta halálozás 14,5%-át jelenti, s a nők körében bekövetkező rákhalálozások 62,3%-át teszi ki. Sajnos hazánkban nem csak a betegek száma emelkedik, hanem a betegség halálozási aránya is. Egyes statisztikai elemzések szerint hasonló tendenciával számolva néhány éven belül a nőknek akár 10-12%-át is érintheti majd e megbetegedés, de ekkorra a betegek túlnyomó többsége véglegesen gyógyítható lesz.
Az emlőráknál - csakúgy, mint a legtöbb tumornál - is igaz az a megállapítás, hogy a terápia eredménye annál hatékonyabb, minél kisebb az elpusztítandó daganat tömege, azaz minél korábbi stádiumban kerül a betegség felismerésre. Éppen ezért fontos, hogy minél hamarabb orvoshoz forduljon mindenki, aki az emlőben csomót tapint. Fontos hangsúlyozni, hogy az emlőrák többnyire fájdalmatlan, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a fájdalmatlanság az, ami a betegeket megtéveszti és ami miatt sokszor csak hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz.
A melldaganatok több mint 80%-a nem rákos, de ezt csak a szövettani vizsgálat döntheti el. Minden elváltozást meg kell mutatni szakembernek.
A női emlőben az élet folyamán mirigytágulatok, ciszták, tömörülések, hegek, körülírt csomók formájában jelentkező jóindulatú daganatok alakulhatnak ki. Mindezen elváltozásokat emlőinek időszakos, gondos áttapintásával minden nő maga érzékelheti a legjobban.
Az emlőkben talált csomók jelentős hányada jóindulatú, azaz nem növekszik korlátlanul a környező szövetek felé, nem tör be az érrendszerbe, és nem ad áttéteket más szervekbe. Körülhatároltak, elmozgathatók, sokszor egyértelmű tok veszi körül őket. Szövettani elemzésüket követően döntenek a szakemberek a további tennivalókról. Az esetleges későbbi elfajulás lehetőségének kizárására ilyen esetekben is sokszor eltávolítják őket.
A rák vagy rosszindulatú daganat olyan szövetrész, amelyben a sejtek ellenőrizhetetlen módon osztódni kezdtek. Az emlőrák esetében az emlőszövet egyes sejtjei megváltoztatják a normális működésüket, és kórossá válnak. A probléma ezekkel a kóros sejtekkel az, hogy a szervezet keringési rendszerén keresztül a test többi részébe is szétszóródhatnak és tovább növekedhetnek.
Az emlőrákok túlnyomó többsége az emlőmirigyek kivezető járatai, a tejutak (duktuszok) hámbéléséből indul ki, ezért ezeket duktális daganatoknak nevezik. Az emlőrákok kisebbik hányada az emlőmirigyek hámbéléséből ered, ezeket lobuláris karcinómának nevezik. Mind a duktális, mind a lobuláris ráknak ismert olyan korai formája, amikor a rák még nem törte át a tejvezeték vagy mirigy alaphártyáját, ezeket helyben növő (in situ) karcinómának hívják.
Az emlőrák legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véletlenszerű leletként jelenik meg. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtség látható.
A daganatot nemegyszer kisebb-nagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a sérülés miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget. A környező erek nyomása miatt feszülés jelentkezhet, tehát a fájdalmas elváltozás még nem zárja ki rák jelenlétét. Bizonyos esetekben az emlőbimbóból véres szivárgás észlelhető, máskor a bimbó behúzottsága, az emlő deformálódása vagy a bőr \"narancshéjra\" emlékeztető duzzadt-behúzott volta hívja fel a figyelmet a kórfolyamatra.
Előrehaladott esetekben a megbetegedés elérheti a közeli vagy messzebb eső nyirokcsomókat, távolabbi szerveket is. Elsősorban a hónalji, mellkasi, nyaki nyirokcsomók, illetve a csontok, a tüdő, a máj és az ellenoldali emlő jöhetnek szóba e tekintetben. A mellkas falára ráterjedve néha annak kemény megvastagodása is tapasztalható.
A becslések szerint a legtöbb betegben egyetlen sejtből kiindulva 5-8 évig fejlődik a mellben a daganat, mielőtt a mammográfiai vizsgálattal kimutathatóvá válik. Ezután válik tapinthatóvá, azaz éri el az 1 cm körüli átmérőt.
Meg kell említeni, hogy a férfiakban is kialakulhat az emlőrák. Az életkor előrehaladtával ennek a valószínűsége is növekedhet. Miután általában nem is gondolnak arra, hogy betegség férfiakban is előfordulhat, felismerésük általában még később történik, ami egyértelműen rontja a beteg eredményes gyógykezelését és túlélési esélyeit.
Kapcsolódó dokumentumok:
Az emlőrák kialakulása, kockázati tényezői
Az emlőrák előfordulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az összes emlődaganat több mint 80%-át 50 éves kor felett diagnosztizálják. Az előfordulás gyakoriságának növekedése azonban már a 30. életév után megkezdődik. Ismertek egyéb kockázatfokozó faktorok is, mint például a korán jelentkező menstruációs vérzés, a vérzés késői elmaradása (késői menopauza), a gyermektelenség, az ösztrogénpótló hormonkezelések (ugyanis valamennyi fokozza az emlőszövet ösztrogén-kitettségének időtartamát), a családban előforduló kétoldali vagy a menopauza időszaka előtt kialakult emlőrák (genetikai hajlam).
Megfigyelések bizonyítják, hogy annak a nőnek az esetében, akinek nagyanyjának, anyjának, nővérének emlőrákja volt, lényegesen megnő az emlőrák kialakulásának kockázata. Még nagyobb a kockázat, amennyiben a rokonok esetében a menopauza előtt alakult ki az emlőrák. Normál női populációban az emlőrák kialakulásának kockázata 6%. Ez az arány már 9%, amennyiben egy női ági rokonnál kimutatták a mellrákot, 16%, amennyiben két rokonnál, és 27%, ha három rokon betegedett meg.
Az átlagosnál nagyobb az emlőrák kialakulásának kockázata olyan nők esetében:
* akiknél a menstruáció 12 évesnél fiatalabb korban kezdődött
* akiknél a menopauza 55 éves kor után lépett fel
* akik 30 éves kor felett szültek
* akik soha nem szültek
Az emlőrák kockázata magasabb továbbá azoknál a nőknél, akiknél az elvégzett mammográfiás vizsgálat az emlő szövetében mészlerakódást mutatott ki, de daganat jelenlétét nem igazolta.
Nagyobb kockázatot jelent, ha a szűrővizsgálat során nem találtak rákos sejteket, de bizonyos még nem rákos, kóros elváltozásokat igen. Széles körű statisztikai elemzések szerint összefüggés tételezhető fel a törzsre szorítkozó elhízás és az emlőrák gyakorisága között is. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy még a mérsékelt alkoholfogyasztás is másfélszeresére növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát. Ezért a nőknek a zsírszegény étrendet, az alkoholfogyasztás csökkentését, illetve rendszeres testmozgás végzését ajánlják a szakemberek - amelyek egyébként minden ráktípus kialakulásának kockázatát csökkentik.
A szakirodalomban ellentétes véleményeket találunk arról, hogy van-e szerepük az emlőrák keletkezésében a különböző okokból indokolt hormonkezeléseknek, illetve a hormonszinteket befolyásoló szerek alkalmazásának. A klinikai és kísérleti adatok valóban amellett szólnak, hogy az emlődaganatok kialakulásában a női nemi hormonoknak (ösztrogének) szerepük lehet. A hatásmód nem tisztázott, de feltételezik, hogy a magas ösztrogénszint elősegíti az emlő sejtjei által termelt növekedési faktorok sejtburjánzást fokozó hatását, ami a rák kialakulását okozhatja.
Sikerült kimutatni, hogy az emlőrákok egy csoportja - és ez a ritka férfi emlőrák esetén is így van - rendelkezik a hormonok hatásának \"fogadására\" alkalmas sejtrészecskékkel (ún. receptorokkal), míg másik részük nem. Ezekből a megfontolásokból kiindulva kezdték alkalmazni az emlőrák gyógyításában a női hormonok hatásaival szemben működő vegyületeket, sokszor igen jó eredménnyel. A fogamzásgátlók esetleges kockázatnövelő szerepe még további, széles körű vizsgálatokat igényel, hiszen sokféle, különböző és egyre kisebb hormontartalmú fajtát vezetnek be.
A csontritkulás, az érszövődmények, a szexuális zavarok és a kellemetlen szubjektív tünetek miatt bevezetett klimax utáni hormonpótlás e tekintetben esetleg várható veszélyeinek mértéke jóval alulmarad a kezelés igazoltan előnyös, az életkort meghosszabbító és az életminőséget javító hatásai mellett. A hormonpótló kezelésben részesülők előírásszerű, rendszeres ellenőrzése a kockázat fokát még tovább csökkenti.
A legújabb vizsgálati eredmények alapján (2003. augusztus) a klimax után hosszú időn keresztül folytatott ún. kombinált hormonpótlás (ösztrogén és progeszteron együttes alkalmazása) megduplázza az emlőrák kialakulásának kockázatát. Ajánlatos tehát az ilyen jellegű kezelésben részesülő hölgyek számára, hogy orvosukkal beszéljék meg a terápia előnyeinek és kockázatának viszonyát, illetve fokozottan figyeljenek a rendszeres ellenőrző vizsgálatok betartására.
Az emlőráknál - csakúgy, mint a legtöbb tumornál - is igaz az a megállapítás, hogy a terápia eredménye annál hatékonyabb, minél kisebb az elpusztítandó daganat tömege, azaz minél korábbi stádiumban kerül a betegség felismerésre. Éppen ezért fontos, hogy minél hamarabb orvoshoz forduljon mindenki, aki az emlőben csomót tapint!
Fontos hangsúlyozni, hogy az emlőrák többnyire fájdalmatlan, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a fájdalmatlanság az, ami a betegeket megtéveszti és ami miatt sokszor hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz, gyakran már csak akkor, mikor a daganat jelentős nagyságot ért el, és az emlő bőre kisebesedett.
Fontos tudni azonban azt is, hogy az emlőráknak van egy olyan formája, amikor az emlőben csomó nem tapintható, hanem a rákos betegség emlőgyulladás formájában jelentkezik. Ilyenkor az emlő bőre pirossá, meleggé válik, sőt esetenként fájdalom is kialakul.
Mindenkinek tanácsos tehát az orvost haladéktalanul felkeresni, amikor:
* az emlőben csomót tapint
* az emlőbimbó behúzódik
* az emlő bőrén behúzódást észlel
* emlőbimbón ekcémának tűnő elváltozás jelent meg
* az emlő bőre - az ellenoldalihoz képest - duzzadttá, keménnyé, illetve pirossá válik
* az emlőbimbóból véres váladékozást észlel
* hóna alatt csomót tapint
Az említett esetekben azonnal szakemberhez kell fordulni, még akkor is, ha a beteg nem észlel fájdalmat. Minél hamarabb kezdődik el ugyanis a kezelés, annál nagyobb a beteg esélye a teljes gyógyulásra. Annak ellenére, hogy a rosszindulatú emlődaganatok döntő többsége idősebb korban jelentkezik, emlőrák 30 éves kor alatt is előfordulhat, ezért a fenti tünetek esetén életkortól függetlenül orvoshoz kell menni.
Kétség esetén azonnal forduljon orvoshoz! Készüljön fel az orvos kérdéseire!
* Mikor és az emlő melyik részén észlelte a daganatot?
* Nyomásérzékeny volt-e?
* Mekkora volt, amikor észrevette? Nőtt-e azóta?
* Volt-e a családban emlődaganat, és ha igen, milyen típusú?
* Szoptatta-e gyermekeit és mennyi ideig?
Kapcsolódó dokumentumok:
Az emlőrák diagnosztikája
Az emlőrák diagnózisa hármas vizsgálattal történik, amely magában foglalja a fizikális vizsgálatot (ez tapintás révén történik), mammográfiát és/vagy emlőultrahangot (nem szült nőnél először csak emlőultrahang történik, és csak tumorgyanús elváltozás esetén végeznek mammográfiát), illetve a mintavételt a csomóból.Ez utóbbit aspirációs biopsziának nevezik, s akkor végzik el, ha a mammográfia tumorgyanús elváltozást mutatott ki. Az eljárás alkalmas arra is, hogy amennyiben csak cisztát találnak, azt le lehet szívni.
Ha a minta pozitív, ez kétségkívül bizonyítja a diagnózist, negatív esetben azonban nem zárja ki teljes biztonsággal a rosszindulatú daganat meglétét. Ennek oka, hogy a tapintható csomó részint a daganatszövetből, részint a daganatot körülvevő reaktív szövetszaporulatból áll. Amennyiben a tű hegye nem a tumorszövetben van, a citológia negatív lehet. Éppen ezért kicsi vagy nem tapintható (pl. szűrés során képalkotó vizsgálattal észlelt) tumorok esetén ultrahangos készülék segítségével végzik a citológiai mintavételt, mert így a tű hegye jól lokalizálható, és a mintavétel a megfelelő területről történik. A három lépcsőben történő vizsgálat diagnosztikus pontossága 95 százalék.